„Nem a távolság csökkenése a baj, hanem a színek szürkülése”

A globalizáció ma az egyik leggyakrabban használt kifejezés, mondhatni szuperfogalom. De mi is az a globalizáció? Honnan ered? Volt-e előzménye a világtörténelemben és van-e szerepe a jövőben?
Pogrányi Lovas Miklós, az Alapjogokért Központ vezető kutatója Dr. Baranyi Tamás Péterrel, a Magyar Külügyi Intézet stratégiai igazgatójával és Dr. Filemon Norberttel, az Axióma Központ kutatójával beszélgetett a Scrutonban.

 „Van benne jó is, rossz is” – fogalmazott Dr. Filemon Norbert. Ez volt az első kiindulópont, amiben egyetértettek a beszélgetőpartnerek, illetve abban is, hogy van egy domináns negatív felhangja a fogalomnak. Annak ellenére – és erre Dr. Baranyi Tamás világított rá –, hogy

2020 körül már hallatszódtak az első olyan hangok, melyek szétfeszítették volna a jelenséget, kiválogatva, hogy mi a jó és mi a rossz.

Véleménye szerint ezek a hangok valójában olyan kapitalizmus kritikát megfogalmazó baloldali nézetek, amelyek nem adnak jövőbe mutató választ.

Dr. Filemon Norbert adta meg a választ a beszélgetés egyik legizgalmasabb kérdésére. Arra, hogy volt-e történelmi előzménye a globalizációnak? „Gazdasági, politikai, társadalmi és kulturális rendszerek, adott esetben vallási rendszerek világméretű egységesítése, vagy hálózatosodása zajlik.” Történelmi példaként az ókori Római birodalmat illetve a 16-i századi spanyol birodalom és a kínai Ming dinasztia Fülöp szigeteki találkozását hozta fel. II. Fülöp spanyol császár territoriális hatalma behálózta Európát, az Atlanti-óceánon keresztül Mexikón, azaz Új-Spanyolországon át a Csendes Óceán nyugati részén található Fülöp-szigeteket is magában foglalta, és itt találkozott a hatalma teljében lévő Kínai Birodalommal. „Glóbuszon”, a Földön átívelő, azt átfogó földrajzi alapú, kereskedelmi (ezüst) célú együttműködés volt a két említett hatalom között. Viszont az ezüsttel az akkori szuperhatalmak, vagyis az angolok, a franciák és a portugálok is bekapcsolódtak a kínai gazdaság vérkeringésébe. Ez a fajta, nem minden síkon érvényesülő globalizáció teljesen eltér a liberális USA érdekeinek érvényesítésétől.

Az elmúlt száz év tapasztalata, hogy a ma még nagyhatalom USA elég agresszívan beavatkozik más kontinensek és országok életébe, ha érdekei úgy kívánják.

Pogrányi Lovas Miklós kiemelte, hogy a földrajzi alapú globalizáció – minden tárgy, eszme elérhető a Föld bármely pontján – együtt jár a jelenségek univerzalizálódásával. Márpedig a két jelenség nem ugyanaz. „Nivellálnak a kontinensek” – idézte Pogrányi José Ortega y Gassetet, a globalizáció egyik első, száz évvel ezelőtti teoretikusát. „Nivellálnak, illetve egyre jobban hasonlítanak egymásra és mindegyik amerikanizálódik.” Nem a távolság csökkenése a baj, nem a javak mindenütt elérhetősége, hanem a színek szürkülése, ez a fajta univerzálódás.

Dr. Baranyi Tamás globalizáció fogalma megegyezett Filemon Norbert „munkafogalmával” de a hangsúlyt máshová tette. „Annyira megszaporodnak az emberek, a politikai és gazdasági közösségek közötti, akár földrajzilag hosszútávú kapcsolatok, hogy az ezeknek a hálózatait hozza létre. A hálózatok jelenléte és rendes kapcsolódásuk alapvetően és természetese hajlik a legkisebb közös töbszörös felé.” Ez elkerülhetetlen, eszmei és gyakorlati síkon is, és itt vesznek el a színek, amikor valamit el kell engedni, kompromisszumot kell kötni. Ez pedig egy amerikai specifikum. Baranyi érdekességként megjegyzi, hogy a nagyon „bigott”, „elnyomó” monarchiák, mint a spanyol, milyen diverzifikált birodalmakat tartottak fenn. Ellenben a vallás-, és vállalkozás szabadságát hirdető angolszászokkal, akik egyentársadalmakat hoztak létre a demokrácia ethoszára építve (18-19. század). „A demokrácia, különösen ebben a korai formájában kikényszeríti, hogy az emberek A4-es formátumúak legyenek.” Értette ezt úgy, hogy abban az időben például csak európai származásúak kaphattak szavazati jogot.

„Globalizáció az internet előtt is létezett” – hívta fel a figyelmet Pogrányi a globalizáció egy újabb arcára, a technológiára. Amire ismét Baranyi erősít rá, és adja meg fogalom máig ellenérzéseket kiváltó okainak gyökerét. Nevezetesen, az 1880-1914 közötti időszak hasonlítható az internet utáni sebesség-fokozat váltáshoz. A nevezett bő harminc év, amikor (jusson eszünkbe, hogy a vasút és a gőzhajó öszeköti a kontinenseket, a telefon, hírlapok, turizmus az embereket) hihetetlen sebességgel terjednek az új technológiák, hihetetlen sebességgel történik az összekapcsolódás, és Kínától Oroszország határáig ugyanazok a sztenderdek kezdenek el működni.

Hogy a nyelv mennyire tud a globalizációnak pozitív – negatív értelemben hordozója lenni, arra a cirill betűs orosz nyelv is rávilágít.

Amíg az USA a populáris kultúrában már nem tud újat adni, és nem fektettek hangsúlyt a magas kultúra megismertetésére, addig az orosz irodalom és komolyzene mindig is megkérdőjelezhetetlen volt. Popkultúrában az orosz képregények és zene tarol a „cirill betűs” nemzeteknél (Közép-Ázsia nagy része).

Mi lesz veled globalizáció? Az eredet kérdését tekintve a földrajzi, gazdasági dinamizmus dominál, ugyanakkor a kiteljesedésébe mind Európa, mind az Amerikai Egyesült Államok beletette a magáét. A jövőbe nem látunk, azt azonban tudjuk, hogy egyszer minden hálózat fragmentálódni kezd, ez pedig okozhat meglepetéseket. Egy biztos, a globalizációnak a kultúra és a nyelv erősen határt szab.