Kaland? Elköteleződés? Szentség?  ̶  A házasság 500 év távlatában 

Beszélgetés a Scruton Belvárosban a Magyar Menyasszony kiállításról és a hozzá kapcsolódó könyvről

Mi is az esküvő? Gazdagon díszített hófehér ruha és orgonazúgás? Eskü örökre két ember között? Csupán egy hitelhez szükséges igazolás? Vagy a szerelmünkkel való egybekelésünk büszke záloga? Megannyi megközelítés és napjainkban mindnek van nem egy követője. Az elmúlt 500 évben sokat változott az esküvő, a házasság jelentősége, és vele együtt változott a menyasszony szerepe is. A Magyar Nemzeti Múzeum kiállításán és az abból készült tanulmánykötetben női sorsokkal találkozhatunk, időnként egy-egy férfi szereplővel kiegészülve.

A Magyar Nemzeti Múzeumban 2023. december 13-án nyílt meg a Magyar Menyasszony kiállítás. A nagyívű és gazdag tárlatot hosszas előkészületek előzték meg, és vele párhuzamosan egy tanulmánykötet is készült. A kiállítással az ötletgazda és kurátor Simonovics Ildikó divattörténész 10 éve dédelgetett álma vált valóra. 2024. február 9-én a Scrutonban a kiállításról, a kötetről és az elmúlt fél évezred magyar női sorsairól dr. Orgona Angelika történésszel – a kötet szerkesztőjével és a kiállítás egyik szakértőjével – beszélgettünk.

Dr. Orgona Angelika történész, az újkori magyar és erdélyi történelem, családtörténet kutatója, a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársa, a kiállítás egyik szervezője, szakértője és a Magyar Menyasszony kötet szerkesztője, három gyermekes édesanya. 

A Magyar Menyasszony kötet tanulmányai adják a kiállítás gondolati hátterét. Hármas tagolásban (Társválasztás, Menyasszonyválasztás, Eskövői reprezentáció) összesen 22 rendkívül olvasmányos stílusban megírt tanulmányt olvashatunk néprajzkutatók, történészek, művészettörténészek, ismeretterjesztő írók tollából. 

„Hiánypótló írások, ugyanis a házasságról sokan írtak már az elmúlt évszázadok során, de a  ezek az írások kifejezetten a nő szemszögéből, a nők történetein keresztül mutatják be a házasságot.”

Három étel és egy intézmény

A kötet természetesen sok-sok fotót, informatív illusztrációt tartalmaz, amelyben beszélgetőpartnerünk két tanulmányt is jegyez. Rögtön az első egy plasztikus, szinte kézzelfogható címet kapott: Bárányhús, tehénhús, keszőce. De vajon mit takar mindez tudván, hogy a tanulmány alcíme: házzaságszervezés Erdélyben.

A szöveget Bethlen Gábor erdélyi fejedelem öccse, a református Bethlen István 1638-ban egy katolikus nemes úrnak írta. Első olvasatra viccelődőnek tűnik az írás, melyben Bethlen István élcelődik, a katolikusok szigorú nagyböjtjén. Többszöri olvasásra kiderül, hogy a koraújkori ember szemérmes volt. Nem mondták ki azt, amit gondoltak, hanem szép szavak köntösébe bújtatták. A levél további részében arról van szó, hogy a címzettje, aki soványsággal tölti a böjtöt, özvegyasszonyokat látogat (agg tehénhús), mert meg akar nősülni, mivel nemrég vesztette el feleségét. Vagyis a hús a házasság. A böjt jelképezi a férfi számára a nő nélküli eltöltött időszakot. Ennek ellentéte a húsvét, a boldog beteljesülés, a menyegző. Ám nem mindegy, kivel? A  gyermekded bárányhús a szűz lányokat jelöli, a legértékesebb hajadonokat, akik még képesek arra, hogy családjukat sok utóddal ajándékozzák meg. Egy hagyományos társadalomban ez alapvető fontosságú. Az agg tehénhús az özvegyasszonyokra vonatkozik, ám nekik is meglehet a maguk előnye. Lehetnek fiatalok, gazdagok. A köszörce, keszőce, cibere (korpás, savanyított böjti étel) jelölte a nő nélküli létet, vagy a nőnek az úgynevezett változás kora utáni állapotát, életidejét. 

Hajadon, asszony, özvegy, ringyó, apáca – női szerepek több évszázadon át

Shakespeare: Szeget szeggel
Herceg: Hát egyik sem vagy: sem hajadon, sem özvegy, sem férjes asszony?
Lucio:  Ringyó lesz ez, fenség: azok leginkább se hajadonok, se nem özvegyek, se nem férjes asszonyok.
Marianna: Fenség,megvallom, asszony nem vagyok. Megvallom azt is, hogy lány sem vagyok. Ismertem férjemet, de férjuram azt el nem ismerné, hogy engem ismert. 

A fenti körön kívüli női szerepek elképzelhetetlenek voltak az egykori társadalomban. 

„Egy nőnek születése pillanatától a családi állapota szabta meg a létezését. Először az apjának volt a lánya, a férje felesége, és aztán lehetett özvegy. De özvegynek lenni nem volt jó dolog. A szegény pedig teljesen kiszolgáltatottá vált.”

Dr. Orgona Angelika számtalan sorsot idézett fel, amelyeket mi is ismerünk. A gazdag és vagyonukkal jól sáfárkodó nők gyakran lettek koncepciós perek áldozatai. Például Báthory Erzsébet és Báthory Anna. Ugyanakkor voltak erős és kezdeményező nők. Gondoljunk Kanizsai Dorottyára, Zrínyi Ilonára, Szendrey Júliára, Hugonnai Vilmára. Ezek a sorsok, és még sok más, egymástól teljesen eltérő életút mind olvashatók a könyvben. Sőt, külön tanulmányok szólnak a deportált menyasszonyokról, vagy egy esküvői ruha sorsán keresztül három generáció nőiről.

Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a  paraszti és polgári társadalomban az ipari munkások családjai két keresős családmodell szerint éltek. Ahol egy családtag a munkával is hozzájárul a gazdasági alap megteremtéséhez, a tágabb család fenntartásához, az a társadalomnak is megbecsültebb tagja. 

Egyébként a nem, a gender, sokkal kevésbé volt fontos a hagyományos társadalomban, mint a társadalmi tagozódás. Gondoljunk egy városra! Egy céh mesternek a felesége magasabb szinten volt, mint egy inas, noha az nő volt, ez meg férfi.”

A történész szerint munkájuk során kulcsfontosságúak voltak az úgynevezett én-, vagy ego-dokumentumok, azaz naplók, levelezések, emlékiratok, házassági meghívók, társkereső rovatok, vagy akár a jelenkor telefonos applikációinak üzenetei. Ezt hívjuk úgy, hogy történelem alulnézetből, hivatalosan mikrotörténelem, vagyis a mindennapok történelme, a társadalom alapegységét adó ember élettörténete.

Évszázadok alatt megváltozott a nők helye a társadalomban, a házasság szerepe és formalitásai, valamint a férfiak magatartása. A reformációkor Luther férfi és nő viszonyát a Naphoz és a Holdhoz hasonlította. Ez még nem jelentett mellérendeltséget, de jelentős státuszemelkedést hozott a keresztyén családokban. Igazából, a 18-19. század fordulóján (felvilágosodás) jelentek meg, majd a 19. században (modernizáció, iparosodás, polgárosodás, a Magyar Királyságban 1894: polgári házasság), és az 1970-es évekre teljesedtek ki a lassú, mélyreható folyamatok. 

Már a 19. század elején jöttek létre magcsaládok. Ekkor az ember gondolkodása megváltozik, metafizikai távlatait is elveszti, magányosnak kezdi magát érezni, ami korábban nem volt. Társat keres magának, aki megteremti az otthont. Megjelenik az a polgári magcsalád modell, ami ma Európa-szerte jellemző. Ez hol az elmagányosodás (H. Ibsen: Nóra, eredetileg Babaszoba), hol a kényszeres megfelelni akarás attitűdjén keresztül jelenik meg (L. Ny. Tolsztoj: Ivan Iljics halála).

Magyarországon a II. vh. után teljesedik ki a női emancipáció. Kötelező lesz a felnőttek teljes körű foglalkoztatottsága, megépülnek az ezt lehetővé tevő gyermek közintézmények, és a nő is rendelkezhet önálló egzisztenciával. Az 1970-es évektől nő meg ugrásszerűen a válások száma, illetve ezzel párhuzamosan csökkenni kezd a házasságkötések volumene. Előtérbe kerülnek a társadalmi szempontból labilis, élettársi viszonyok.

Az 1980-as években már olyan problémák vannak, hogy a történeti demográfusok is úgy értékelik, hogy elkezdődött egy normaváltás. Kezd megszűnni a házasság.”

A női szerepek változása hatással van a házasság funkciójára és férfiak családi-társadalmi szerepére

500 évvel ezelőtt a házasság jelentette azt a stabil köteléket, ami védelmet adott; amely biztosította a gazdasági alapot, hogy megéljenek; sőt a társadalom szervezésnek/szerveződésének is bázisa volt; de legfőképpen, biztosította a reprodukciót. 

Mi a házasság célja? A kérdés oda vezet, hogy mi az ember célja? Az emberek évszázadokig másként gondolkodtak. Nem úgy határozták meg magukat, hogy én vagyok, hanem úgy, hogy mi vagyunk. Én egy láncszem vagyok. Egyszerre vagyok tagja egy vertikális közösségnek, mert gondolnom kell a nagyszüleimre és unokáimra, és ebben láncolatban vagyok egy nagyon fontos láncszem, kapocs, ami ha megszakad, cserben hagyom a közösségemet. És van a horizontális sík, a család, a barátaim, a kapcsolati hálóm. A boldogság nem volt elsőrangú fontosságú. Mindeközben Isten teremtményeként nekem célom van, ez pedig a házasság. A racionális szempontok nem uralták, de egy lépéssel előrébb voltak az érzelmeknél. 

„Hiába fürösztöd önmagadban,
Csak másban moshatod meg arcodat.”
/József Attila/

A kiállítás és a kötet készítésekor arra is fény derült, hogy a férfiak számára károsabb a karrier építése, elsikkad mellette az apaság. Azaz apaként részt venni a házasságban a munkavégző/karriert építő nő mellett. Lefordítva, erősen lecsökkent a férfiak saját család iránti felelősségvállalása, miközben anno ez a társadalmi integrálódás alapfeltétele volt. A családapák nagy csoportja mellett ott van a szingli férfiaké, akik vagy bátortalanok, vagy „ámulatraméltó tünemények”.

A ma embere individualista, és másként gondol mindenre. A szerelem 7-9 hónapig tart, majd elmúlik a hormonális változás. És ekkor jön a kérdés, együtt tudok élni a párommal? Dr. Orgona Angelika szerint ezért kell okosan házasodni, amihez kiváló tanácsokat adnak ma is a régi házasodáshoz használt szakkönyvek. 

Utóhang
A beszélgetést  Windháger Ákos, a Hungarian Scruton Hub kulturális vezetője nyitotta meg rendhagyó gondolatokkal. Névadónk, Sir Roger Scruton nem szerette a történelmet. Mi több, a házasságot sem. Legalábbis egy ideig. Scruton alkotói korszakában Anglia uralkodó történészei marxista szellemben kutattak, értelmeztek, publikáltak. Fiatalon Scruton a házasságot egy fontos barátságnak tekintette, amelyben pásztorórákat tölt el egy szép nővel (majd egy másikkal, amikor a láng kihunyt). Első válása után traumákkal telve döbbent rá, hogy a házasság ennél több, a házasság szent dolog. Évekig kereste, fejlesztette magában az elköteleződni tudást. Érett fejjel élete végéig őszinte házasságban élte második feleségével, vállalva a gyermeknevelés és az együttélés minden velejáróját.

Vélemény, hozzászólás?