Az Európai Uniós választások előtt fél évvel kaotikus helyzet uralkodik Németországban és Lengyelországban. Az Európai Unió legnagyobb gazdaságát sztrájkok bénítják, Lengyelországban pedig erős a politikai bizonytalanság. A Magyarországra is igen jelentős hatással bíró, eszkalálódó helyzetről Gerhardt Máté kollégánk beszélgetett a Scrutonban Mráz Ágoston Sámuellel, a Nézőpont Intézet vezetőjével és Rosonczy-Kovács Mihállyal, Lengyelország- valamint Olaszország-szakértővel, a Nézőpont Intézet külügyi igazgatójával.
Lengyelországban a 2023 őszén lezajlott parlamenti választás máig tartó, nem nyugvó politikai mozgást indított be. Németországban olyan fokára hágott a társadalmi elégedetlenség, amelyet az Olaf Scholz vezette hármas koalíció (szociáldemokraták, zöldek, liberálisok) képtelen kezelni. Mégis miért vonulnak főutakra traktorokkal a gazdák? Merre halad az EU két jelentős állama és mik az esélyek a helyzet stabilizálódására?
A legnagyobb baj a migrációs krízis
A Nézőpont Intézet vezetője parlamenti matematikával kezdte a lehetséges kimenetelek részletezését. A 736 fős Bundestagban a jelenlegi koalíciót egy 368-fős nagykoalíció tudná leváltani, amelyet az ellenzéki CDU-CSU és a jelenleg is kormányalkotó szociáldemokraták hoznának össze. Mivel a szociáldemokratáknak van a legtöbb mandátumuk, a kancellár Olaf Scholz maradna. Választás 2025 szeptemberében lesz, előtte még három tartományban voksolnak majd ősszel, ahol a parlamenten kívüli AfD (Alternative für Deutschland), szélső jobboldaliként aposztrofált párt erősödését várják. Vagyis a német politikai elitnek nem érdeke a változás. Ez magyarázza, hogy a mindenkori német kormányok a mostaninál kaotikusabb helyzeteteket is túléltek már.
Mégis, a mostani, a társadalom mélyéről jövő elégedetlenség egyik oka a lassan egy évtizede tartó migrációs krízis. „Egy szabálykövető társadalomnak feldolgoznia azt, hogy szabálytalanul érkeznek a migránsok, az az igazán nagy baj.” – fogalmazott Mráz Ágoston Sámuel. Ehhez adódik hozzá, hogy a német gazdaság öt éve stagnál. Ha nincs növekedés, nincs gyarapodás. Harmadik fő ok a sok egyéb mellett, hogy a Scholz-kormány az államadósság tilalma alatt álló koronavírus-különalapot átcsoportosította zöldpolitikai döntésekre. Viszont az Alkotmánybíróság megsemmisítette a rendkívüli kedvezményt, mert a pénzalap már más célt szolgál. Az így keletkezett államadóssági hiányt a kormány az agrár kedvezmények megvonásával próbálta megoldani.
„Már bocsánat, de ez kommunizmus”
Rosonczy-Kovács Mihály a lengyelországi helyzet kapcsán arról beszélt, hogy a tavaly őszi választásokon az addig regnáló Jog és Igazságazságosság Pártja (PiS) győzött, de nem eléggé, így nem tudott kormányra kerülni. Ezért a magát jobb-középre soroló Donald Tusk vezette Polgári Platform alakított szivárványkoalíciót. (Összesen négy nagy politikai tömörülés jutott be a parlamentbe.) Majd olyan mértékű tisztogatás kezdődött Lengyelországban 2023 végén, amire demokratikus országokban még nem volt példa. A belügyminiszter utasítására frissen megválasztott politikusokat vittek el a parlamentből egyenesen a börtönbe. A kulturális miniszter jogalap nélkül váltotta le a közmédia vezetőit. Rosonczy-Kovács Mihály szerint „része a demokráciának, hogy a parlament elfogad törvényeket, hogy a számára biztosított jogkörökkel különböző intézményekben változtatásokat eszközöl.” Ugyanakkor a változtatások egy része egyáltalán nem demokratikus.
Mráz Ágoston magára vállalta a rossz zsaru szerepét: „Már bocsánat, de ez kommunizmus.” Hozzátéve, hogy azért nem minden részlete.
A lengyel kormányzat ma minden olyan brüsszeli kritikának megfelel, amelyet korábban Magyarországgal szemben érvényesítettek. Ám Tusk maximális brüsszeli támogatást élvez a már megszokott uniós kettős mérce alapján. A szakértők egyet értettek, hogy teljesen nevetséges és hiteltelen, ahogy az Ursula von der Leyen vezette Unió nyíltan szurkol Tuskéknak, hogy „visszatérjen Lengyelország a demokrácia útjára”, míg az európai baloldal a Magyarországnak folyósított uniós pénzek visszavonását követeli. Ez ügyben Rosonczy-Kovács tette fel az i-re a pontot: „Az alkotmány és az alapvető törvények áthágását látjuk a szemünk előtt, és azt, hogy ehhez csöndben asszisztál a brüsszeli elit.”
| A lengyel események kapcsán „apró” érdekességek derültek ki a német AfD-ről. Angela Merkel kancellár anno nyíltan hangoztatta, nem kell félni tőlük, a titkos szolgálat figyeli a pártot. Tehát, a rendszerkritikus ellenzéket Németországban törvény adta lehetőséggel figyelik. Ebből következik, hogy a jelenlegi német nagypártok a jövő évi választás után is megmaradnak nagynak. |
Előrehozott választás Lengyelországban sem valószínű. A két nagypárt, a hatalmon lévő Polgári Platform (Tusk) nem elég erős a koalíción belül, az ellenzéki PiS (Mateusz Morawiecki) pedig még erősödni szeretne. (Itt is két nagy párt vetekszik egymással.) Amire van is esély, mert Donald Tusk kormánya gondoskodott róla. Az elmúlt hetekben több megmozdulás is volt Varsóban. Ebben a helyzetben a konzervatív Andrzej Duda a mérleg nyelve. Duda köztársasági elnökként bármely törvényt megvétózhat.
Egy szomorú születésnap
Nemsokára, február 24-én az orosz-ukrán háború második évfordulója lesz. Egy szomorú születésnap, amely egyre jobban megosztja mind a német, mind a lengyel társadalmat. Az oroszellenes lengyelek mindent beleadtak Ukrajna támogatásába, és elfáradni látszanak, hisz időnként még saját érdekeiket is Ukrajna mögé sorolták. A PiS nem elégséges győzelmének pont a feltétlen ukrán támogatás az oka. Németország messzebb van a háborús góctól, a veszélyt kevésbé érzik, katonai-gazdasági támogatást pedig nem igazán adnak.
Jelen helyzetben a visegrádi négyek együttműködése háttérben van. Februárban várható a V4-es miniszterelnökök találkozója, ahol a PiS-es Morawiecki helyett már Tusknak kell megjelennie. Robert Fico szlovák és Orbán Viktor magyar miniszterelnök jelenleg jobban tudatában van a regionális együttműködés fontosságának, mint Tusk és Petr Fiala cseh miniszterelnök. A Visegrádi Együttműködés soros elnöke Fiala, aki Donald Tuskkal szimpatizál, szintén egy februári végi találkozót lát „esetlegesen” kivitelezhetőnek. Vagyis megvárná az Európai Tanács februári 1-i rendkívüli ülését és állásfoglalásait, noha a V4-ek ezelőtt rendszeresen konzultáltak egymással az Európai Tanács összejöveteli előtt.
Ez még csak a kezdet
Magyarország nehéz helyzetben van. A magyar kormánypárt politikai szövetségese a PiS, ám nem engedheti meg magának, hogy ne legyen jóban a Donald Tusk vezette Lengyelországgal. Igazából mindkét állam egy pragmatikus együttműködési kényszerben van. Sőt, ez összességében igaz a V4-ekre.
Hogy hogyan hathat hazánkra a német és a lengyel helyzet? Most még a kivárás időszaka van. Németországban stabilizálódni kell a társadalmi helyzetnek, és be kell várni a jövő évi parlamenti választásokat. A lengyel kormány alig egy hetes. A politikai mozgások még csak most indultak be, ráadásul áprilisban önkormányzati választások lesznek. Az Európai Uniós történések mérföldkövek lehetnek. Február 1-én rendkívüli ülése lesz az Európai Tanácsnak, júniusban pedig az európai parlamenti voksolás fogja egész bizonyosan árnyalni a politikai térképet. Végül, ne feledkezzünk meg az egy éven belüli amerikai elnökválasztásról sem, melynek Németországra lehet jelentős hatása.
