Mit jelent a szekularizált világban a vallás? Hogyan lehet új rendet alapítani, ha összeomlik minden? Teltházas eseményünkön beszélgetett Carl Schmitt Katolicizmus és politika című, a Szent István társulat által nemrég kiadott műve kapcsán három meghívott előadónk – Dr. Mezei Balázs vallásfilozófus, Dr. Gájer László teológus és Dr. Hidas Zoltán filozófus, szociológus.
A Carl Schmitt könyvében megjelent két szöveg majdnem 100 évvel ezelőtt íródott, hogy megpróbáljanak képet adni a világegyház és a politika viszonyáról. Ezzel Schmitt önálló teológiai-filozófiai műfajt teremtett, a politikai teológia műfaját. Írásai nyomán számos vita bontakozott ki, Carl Schmitt a mai napig viták kereszttüzében áll.
Dr. Mezei Balázs az eseményen arról beszélt, hogy Carl Schmitt művében logikusan vezeti le, hogy még ha minden jogrend össze is dőlne, akkor is lennie kellene valamiféle szuverenitásnak. Emlékeztetett, hogy amikor megjelent itthon a könyv első változata, a magyar közbeszédben is középpontba került a szuverenitás témája, ami valójában a jogrend védelmét jelenti. Schmitt könyvében arra is keresi a választ, hogy ha a jogrend összedől, akkor hogyan alapozható meg a szuverenitás? Mezei Balázs szerint erre vonatkozik a decízió végső elve. A vallásfilozófus felhívta rá a figyelmet, hogy Carl Schmitt Németország teljes összeomlásának állapotában írta a könyvben szereplő írásait. Mezei szerint a „krisztikum” a kereszténység lényege, bizonyságtétel. Úgy fogalmazott, a mártírok végzete politikai realitás. Szerinte a tanúbizonyság szorosan összefonódik a világ realitásával.
– Bár Carl Schmitt nem áll hozzám túl közel, a kötetben lévő írásait mégis magával ragadónak és izgalmasnak tartom, hiszen egyszerre könnyedek, mégis nagyon súlyosak – fogalmazott az eseményen Gájer László atya. Úgy véli, a politikai fogalmak valójában szekularizált teológiai fogalmak (például a szuverenitás vagy a hatalom), vagyis a teológiában nyernek megalapozást. Mint mondta, Schmitt életművének súlya élete elejére esik. Központi dilemmának a komplexió oppozitórumot tartja, amely lényegében a katolikus egyházról szól, hiszen sokakban a katolikus egyház elleni érzések Róma ellenes érzelmeket jelentettek.
Hidas Zoltán szerint Carl Schmitt személyében egy rendkívül radikális gondolkodóról beszélhetünk, hiszen ő az egyik legvitatottabb alakja a politikai gondolkodásnak. Olyan állításokat fogalmazott meg, amelyek azóta is vitákat generálnak. Mint a filozófus elmondta, Schmitt a legradikálisabb kérdést teszi fel a politika mibenlétével kapcsolatban: mi az, amin a politika nyugszik: Jacob Taubes vallásszociológus azt gondolta, hogy Schmitt a 20. század legnagyobb gondolkodói közé tartozik, habár fenntartásai voltak vele kapcsolatban, hiszen köztudottan náci párttag volt. Elkezdtek beszélgetni, amit úgy jellemzett, „a feneketlen mélység szólítja a feneketlen mélységet”. Egy szakadék kapcsolta össze őket – fogalmazott Hidas. Ezt a szakadékot „beszélik át” viharos eszmecseréikben.
Hidas azt is elmondta, hogy Carl Schmitt nem az erőszak gondolkodója volt, ahogy sokan tartják, ő a békében volt érdekelt. Fel is tette a kérdést: ki képes kiélezett helyzetben elfogadott rendet teremteni? Ami nem az erőszakon alapszik, vagyis legitim rendet teremteni. A politika lényege a hatalom, az, hogy elfogadott módon teremtsen és tartson rendet. Később a politikát elvben elkülönítik a vallástól, a radikális szétválasztás pedig keresi a megoldásokat, hogy a világ rendjében hogyan lehet jelen közösen az egyház és a politika. Megjegyezte, hogy a tartós rendet nevezzük valójában intézményesülésnek.
De mit jelent a szekularizált világban a vallás? Harmonizálni az eget és a földet. Ha igaz a toqueilli kép, akkor a szekularizáció több pályán halad és itt lent igyekszünk megvalósítani az égi országot. Hidas kifejtette, Amerikában civil vallás van, vagyis a vallásnak közös alapja van a nemzettudattal, a nép szuverenitása Isten kezében nyugszik. Még a nyugati világba sem egységes, hogy milyen irányba keressük a rendet, a jót – zárta Hidas.
A beszélgetőpartnerek egyetértettek abban, hogy Carl Schmitt radikális gondolatai a mai napig vitatottak, ugyanakkor létrehozva a politikai teológia fogalmát, elindította az egyház és politika viszonyáról szóló, szerteágazó diskurzust.
A beszélgetés a Magyar Filozófiai Enciklopédia szakmai támogatásával valósult meg.
